Kell ez nekem?

Ha előre tudom, hogy a legnehezebb feladat egy szabad név találása, utána a megfelelő kép kiválasztása és még rengeteg formai kérdés eldöntése, akkor már évekkel korábban belevágok, hogy mindenre maradjon időm. De fő az optimizmus (amit könnyen hangoztatok most így a nyakig érő és természetesen szigorúan az orvosi utasítások szerinti xanax adagommal). Szóval beszéljen belőlem a xanax, ami most bízik abban, hogy az élve boncolás, amit tervezek, már laza sétagalopp lesz az eddigiek után.

Sosem voltam egy rózsaszín ember, még gyerekként sem. Bár volt egy időszak az életemben, amikor majdnem bevettem a rózsaszín világot, így megérdemelten zúgtam egy gigantikusat pofára. Aztán azóta ebből sikerült rendszert csinálnom. Elvégre racionális, műszaki ember vagyok, aki tudja, hogy egy kísérlet soha nem kísérlet.

Most ott tartok, hogy vagy masszív xanax és társai fogyasztóvá  válok magamban zokogva az életemet eddig és valszeg ezután is kísérő kudarcoktól, és/vagy elkezdem kifüstölni magamból. Mondjuk itt. 

Persze az utóbbi nem zárja ki az előbbit, de arra bárki mérget vehet, hogy a füst rózsaszín az nem lesz. 

Share this page